Vissza a Fához?

Liliom Kisasszony, egy kellemes őszi napon újból meglátogatta Teknős Úrfit.Nagyon ott motoszkált a gondolatában, hogy újból el szeretne menni a fához, hogy megnézze, milyen állapotban van a széttört Varázsfa. Így aztán megkérte az Úrfit, hogy kísérje el, járják újra az utat; de most Teknős Úrfinak más dolga akadt, így nem tudott csatlakozni a hosszú sétához.

Liliom Kisasszonyt viszont nem lehetett visszatartani, ő felment újból Földanyó hegy kilátójához, s onnan nekivágott a sárga kereszttel jelölt útnak.Másabb volt a táj, az erdő... Az erdő sűrűbb volt a sok levéltől - hisz' legutóbb kora tavasszal még csak rügyezni kezdtek a fák - és színesebb volt a táj.Ment, ment mendegélt, lelkesen, céltudatosan, mikor egy szépséges alagútba ért. A fák lombjaiból készült alagút volt ez, és az ágakon megszámlálhatatlan pici énekesmadár dalolt a beszűrődő napfényben. Csodálatos hangjuk volt. Liliom Kisasszony szíve mosolygott és ő is dúdolt kicsit velük.

Az alagútból kiérve egy hullámzó útszakasz következett, ahol egyik pillanatról a másikra, egy őzhöz hasonló állat ugrott fel az ösvényen és szaladt tova, mikor meghallotta a lépteket. Később utánajárt, és megtudta, hogy egy muflont látott, akit elég ritkaság számba lehet megtalálni Magországban. Örült Liliom, hogy ilyen különleges állattal is találkozhatott.Az útját pedig folytatta tovább, ment ment mendegélt. Az elágazásoknál már tudta, hogy merre menjen, hiszen ismerős volt a járás. A hármas elágazásnál egyenesen tovább, ahol már nincs sárga kereszt jel, utána következett a kerítéssel elkerített útszakasz - ez az út valahogy hosszabbnak tűnt neki, de nem állt meg.A járáson figyelmes lett egy vastag fára, mi mellett egy nagy fekete forma tűnt fel. Érezte, hogy úgy mehet el a fa mellett, ha bátorságot merít magából. S így is tett. Tudta, nincs egyedül, vigyáznak rá a segítői, védelmezői - az Angyalok, Tündérek. Mély levegőt vett, és magabiztosan lépdelt tovább. Mikor a fa mellé ért, a fekete forma nyomát se látta. Úgy látszik bevált a hozzáállása, és mosolyogva sétálhatott tovább az ösvényen a Varázsfa irányába.

Egyszer csak nagy zajokra lett figyelmes. Az erdő munkásai dolgoztak - épp fát vágtak.Fülelt, figyelt, hogy merről jön a hang... Kitaláljátok merről?... Igen, a Varázsfa felől.Ekkor érezte Liliom Kisasszony, hogy az erdő munkásait el szeretné kerülni, így a következő kereszteződésnél inkább balra, a bicikli út felé vette az irányt.Tudta, így nem fogja most újra látni a Varázsfát, de elfogadta és érezte, hogy ennek most így kell lennie.Ment, ment, mendegélt, s letért az aszfalt úttal párhuzamosan haladó ösvényre, s ezen ösvényen egyszeriben a fák között fellelt egy mesés tavat. Álomszép volt a színes fákkal tarkított dombok között ékelődő tó. Liliom Kisasszonynak könnyek gyűltek a szemébe a szépségtől, s mert ráébredt, hogy ezért kellett erre jöjjön, mert valami újat, épet és felemelőt akartak mutatni neki. Egy picit megpihent és feltöltődött a látványtól, majd tovább ment, az úton, mi visszavezeti a Földanyó kilátójához - így megtéve egy nagy-nagy kört a Földanyó hegyén.Visszafelé változatos útvonalat választott. Egy darabon az aszfaltos úton, aztán a kijárt földúton, utána a fák között, járatlan utat választotta. Találkozott egy-két patakkal is. Egyiknél a hídon dalolt is egyet. Visszhangzott a hangjától az erdő.

(Dal: https://photos.app.goo.gl/CdhkZOrvDQ6d8Hup2 )

Majd egyre sietősebbre vette lépteit, mert kezdett hűvösebb, szelesebb idő lenni és gyűltek a felhők a hegy felett.

Miután visszaért a hegy tetejére, hálával teli szívvel ment vissza Teknős Úrfihoz Gyöngy városkába. Mesélt pár pillanatról, mit látott az útja során, érzéseit - mivel szavakba nem lehetett igazán kifejezni - megőrizte szívében; és ölelésével, mikor csak lehetősége volt rá, átadta az Úrfinak.