Egyik reggel Liliom Kisasszony úgy döntött, hogy meglátogatja a rég nem látott közeli Szív-hegyet, mi egyik kedvenc helye a földkerekségen. Volt már párszor arra barátokkal, családdal, de most úgy döntött, egymaga fedezi fel a szépséges tájat.
Összepakolt, s elindult. Kacskaringós utakon vezette az útja és mikor a hegy tetejére ért, szétnézett, mély levegőt vett, és megköszönte, hogy e csodás helyen van. Egy darabig még állt, és fürdött a látványban, majd megnézte, milyen útvonalakat járhat be. Volt ott tíz, húsz, harminc kijelölt erdei út is, s ő úgy érezte, a zöld keresztes ösvényt szeretné választani, így elindult a kijelölt irányba.
Ment, ment, mendegélt. Egy sötét, kidőlt fákkal és szilánkokkal teli járt úton vezette a zöld kereszt. Ijesztőnek tűnt ezen útszakasz. De arra gondolt: nincs egyedül, mellette vannak a Tündérek, Angyalok; vigyáznak rá. Így mély levegőt vett, s ment tovább.
Egyszer csak szembe jött egy csapat manó - voltak talán tízen. Nézték a leányt, kuncogtak, összesúgtak: - Hát ez a leányka mit jár itt egyedül?!
Ezzel mit sem törődve, folytatta útját Liliom Kisasszony. Ez a sötét erdő rész nem annyira tetszett neki, bízott benne, hogy hamarosan szebb, fényesebb út tárul elé.
Ment, ment, mendegélt, - csak a lába elé figyelve, csendben - s egyszer csak látta, az erdő véget ér, de az országúton áthaladva egy újabb ösvényen vezette a kijelölt út. S valóban, amiben bízott, az meg is valósult, csodaszép napsütötte, virágokkal, szépséges fákkal teli úton haladt tovább.
Egyszeriben elfogytak a jelzések, nem talált több zöld keresztet, és útelágazáshoz ért. Jobbra pocsolyákkal tarkított, sötétebb, lefelé vezető csapás vezetett; balra pedig napfényes járás felé tekintett. Egy pillanatra megállt. - Merre menjek tovább?
Balra vette az irányt - pedig szinte mindig a jobb oldalt szokta választani -, s ment, ment mendegélt. S ahogy haladt tovább, a járás felett egy kaput pillantott meg. Faágból, a természet építette kapu volt. Valami érdekes, különleges érzéssel haladt át alatta Liliom Kisasszony. Ahogy tovább ment, egyre hangosabbnak hallotta a szöcskéket, egyre több lepke repkedett körülötte, a madarak hangosabban csiripeltek; mintha zenélt volna az erdő.
Ezeket figyelve járta tovább útját a leány.
A járás közepén egyszeriben Százszorszép Virágkisasszony bukkant fel. Kecses, mosolygó szemű, karcsú leányka volt, a szellő fújta hosszú, szőke fürtjeit. Épp pihent, dúdolgatott egymagában. Megörült Liliom Kisasszonynak - hisz' olyan rég nem látták egymást. Megölelte, majd tovább engedte útján a leányt.
Hamarosan újabb úton járók közeledtek - a Gombaszedő Legények.
Huncut kacsintással köszöntek Liliom Kisasszonynak, aki pirultan, halk, vékony hangon viszonozta üdvözlésüket.
Haladva előre, egy kanyar után egy újabb kereszteződéshez ért a lány. Itt balra saras, jobbra pedig fényes volt az ösvény. S most is a bal irányt választotta.
Áttipegett a vizes, mocsaras részen, s hamarosan egy meseszép tisztás szélén találta magát. Átsétált a magas fűben, a fákkal körbezárt rét közepére.
Felnézett az égre, majd a fűbe, a virágokra...s táncba kezdett. Lágyan, forogva, hullámozva, a földből, majd égből merítve erőt. S míg járta táncát, egy ölyv hangja visszhangzott a közelből, a tücskök, szöcskék, méhecskék hangosabbak lettek. Mintha a természet énekelt volna Liliom Kisasszonynak. Ez szíve mélyéig hatolt a leánynak. Mély lélegzeteivel magába szippantotta e dallamokat. Egy lett a Természettel.
Tánca végeztével még megmerítkezett az égi és földi áldásban, majd szívéhez emelve kezeit, megköszönte a Mindenségnek, hogy Ezt átélhette.
Ezt követően pihent egy picit a fűben. Tiszta vizet ivott, pár falatot evett, a kis batyujában rejlő finomságokból, és írt pár sort a kis füzetébe...
Az üldögélést követően visszafelé vette az irányt, hogy még sötétedés előtt hazaérjen.
Biztos léptekkel járta az utat, mivel már ismerte a járást.
Százszorszép Virágkisasszony újbóli találkozásra invitálta Liliom Kisasszonyt: - Gyere erre máskor is, kedves Liliom!
Különös, de a kaput nem látta már az út felett.
A Gombaszedő Legényekkel az országútnál találkozott újból - ők is visszafordultak a gombaszedésből - s nagy mosollyal köszöntek ismét: - Újból köszöntünk szépséges leány! Liliom most viszont kedvesen, hangosan, kuncogással díszítve üdvözölte őket: - Magam is köszöntelek benneteket Legények!
Hamarosan a vihorászó manókkal is ismét szembe találkozott, nekik is magabiztosan, vidáman köszönt, min meglepődtek a kicsi törpék - gondoltál magukba: - Egymaga jár itt az erdőben, s mégis milyen vidám... .
Pár lépéssel később, az előzőleg szilánkos ösvényhez ért a Leány, de már nem szilánkokat, hanem erdei kincseket látott fényleni, miken néhány pihés toll lapult. Ez azt jelenti, hogy Angyalok vannak a közelben. Vigyázzák útját. Ezt átgondolván két színes pillangó röppent el mellette, s játszottak, kergetőztek, ölelték egymást. Ezt látva Liliom Kisasszony szíve csordultig lett Szeretettel, Békével, Örömmel.
Tudta, érezte, hogy valami nagyon szép, s jó dolog jön az életében. Minden rendben van körülötte és az egész Világon.
A Szív-hegy tetejére visszaérve, még leült a nagy sziklára gyönyörködni a tájban, majd hazautazott.
Otthon boldogan mesélt a szépségekről, majd nyugovóra tért az eseménydús napot követve.
Az Angyalok, Tündérek vigyázzák álmait.
